A kevés víz drámája
2019. október 31.
Fokváros történelmi vízválsága az egész világ számára ébresztőt fújt. Megtörtént, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt. Félő, ha a párizsi megállapodásban rögzített célok nem teljesülnek, néhány évtizeden belül akár több nagyváros is hasonló sorsra juthat.
Fokváros példája talán idejekorán jött figyelmeztetés arra, hogy a krónikus vízhiány veszélye már ma is az ajtónkon dörömböl.
Kínában él az emberiség 20 százaléka, de a tiszta víz mindössze hét százaléka található az országban. Ráadásul Peking második legnagyobb víztárolóját 1997-ben be kellett zárni szennyezés miatt.
A csapadék időbeli eloszlása igen egyenetlen: a júniustól szeptemberig tartó időszakban hull az egész éves eső mintegy háromnegyed része. Emellett az öregedő vízvezetékrendszer is hatalmas problémákat okoz. A mexikóvárosi lakosság már most is csak korlátozottan fér hozzá az ivóvízhez: egyötödüknél naponta csak néhány órára nyitják meg a csapokat.
A japán főváros csapadékmennyisége az év négy hónapjára összpontosul, ami megnehezíti a víz gyűjtését. Gyakori az aszály, ami nagy problémát jelent.
A város 2015-ben a Fokvároséhoz hasonló válságon ment keresztül, a fő víztartály töltöttsége négy százalék alá esett. A probléma rövid időre megoldódott, de tavaly újra 15 százalék alá esett a kapacitás.
Egyiptom vízkészletének 97 százaléka a Nílusból származik, de a folyó egyre inkább szennyeződik a mezőgazdasági és lakossági hulladékokkal. 2008-ban több százezer ember maradt víz nélkül a jól kiépített hálózat ellenére. Az ENSZ 2025-re becsüli a kritikus vízhiányt az országban, így a fővárosban is.
Meglepő lehet, hogy a brit főváros is a listán szerepel. Ugyan Londonban több az éves csapadék, mint New Yorkban és Párizsban összesen, a vezetékek azonban rendkívül rossz állapotban vannak, a népesség pedig drámai mértékben nő. A helyi hatóságok szerint a város vízellátottsága közel van kapacitása végéhez, és 2025-re valószínűleg már problémái lesznek.
A Föld vízkészletének mindössze egy százaléka édesvíz, ennek hetven százalékát pedig a mezőgazdaság hasznosítja. Marokkó az egyike azon országoknak, amelyek szembesülnek az egyre kevesebb eső, az egyre szárazabb talajfelszín és az egyre növekvő népesség problémáival.
Az éghajlatváltozás miatt a világ vízkészletei egyre inkább apadnak – sok helyen már most komoly gondot okoz az ivóvízhiány. Megdöbbentő képekkel mutatjuk meg, miképpen mesélnek Földünk legjelentősebb vízfelületei mindarról, ami felett már nem lehet szemet hunyni.
Jó ideje tudjuk, hogy Afrika számos országa elhelyezkedéséből fakadóan különösen kitett a globális felmelegedés hatásainak. Egy közelmúltbeli kutatás azonban arra figyelmeztet, hogy a helyzet valójában még válságosabb, mint ahogyan eddig láttuk és gondoltuk.
A 20. századi történelemben sem ismeretlen a vízhiány következtében kialakult politikai feszültség. A vízért folyó harc már elindult, nő a vízhiányos területek mérete, és egyre többen kényszerülnek elhagyni az otthonukat, hogy az életben maradáshoz szükséges víz elérhető közelségében élhessenek.
Akár 180 ezer ember is ivóvíz nélkül maradhat a súlyos aszály miatt.
Az extrém szárazság a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonalát is veszélyezteti.
A folyóra jellemző homokpadok megnövekedtek, van olyan mellékág, amelyen száraz lábbal is át lehet kelni.
A főváros, Harare szeptember 23-án bezárta fő vízműveit arra hivatkozva, hogy nem áll rendelkezésükre elég külföldi fizetőeszköz a víz tisztításához szükséges vegyi anyagok behozatalához. A helyzet nem csupán súlyos lakossági vízhiányhoz vezethet, de növeli az olyan, szennyezett vízzel összefüggő járványok kockázatát is, mint a kolera.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség átfogó jelentése szerint 30 év alatt a terméshozam akár 16 százalékkal is visszaeshet Európában a klímaváltozás kísérőjelenségei miatt.
Az idei volt a harmadik legmelegebb nyár Németországban a rendszeres időjárási adatfelvétel 1881-es kezdete óta a szövetségi meteorológiai szolgálat előzetes adatai szerint.
