A kevés víz drámája
2019. október 28.
Az éghajlatváltozás miatt a világ vízkészletei egyre inkább apadnak – sok helyen már most komoly gondot okoz az ivóvízhiány. Megdöbbentő képekkel mutatjuk meg, miképpen mesélnek Földünk legjelentősebb vízfelületei mindarról, ami felett már nem lehet szemet hunyni.
A hawaii Waiau-tó mérete 2010-ben kezdett rohamosan csökkenni. A kiszáradásért egyformán felelős lehet a globális felmelegedés, illetve a tó alatt elhelyezkedő permafroszt talajréteg, amely felolvadhatott, és így a víz szivárogni kezdhetett.
A Kazahsztán és Üzbegisztán határvidékén fekvő tó fél évszázada még a világ negyedik legnagyobb tavának számított, 2004-re azonban elveszítette vízmennyiségének 90 százalékát.
Az Izrael és Jordánia határán elhelyezkedő Holt-tenger a Jordán-folyó vízszintjének csökkenése miatt az elmúlt évtizedben kettészakadt, a déli része pedig fokozatosan kiszárad.
Az afrikai Csád-tó felülete 1960-ban még 25 ezer négyzetkilométer volt, 2008-ra pedig 8000 km2-re csökkent a globális felmelegedés, valamint a Chari és Logone folyók mentén történő egyre jelentősebb mértékű öntözés miatt.
A Nagy-tavak is veszélynek vannak kitéve: sajnos 1999 óta 2,5 millió gallon víz tűnt el a mederből. Elsősorban a környék vízi forgalma felelős az ökoszisztéma pusztulásáért.
Az Indus folyót az évszázadok során alaposan kiszipolyozták, ráadásul a globális felmelegedés miatt is fokozott veszélynek van kitéve, ugyanis a meder az egyre zsugorodó himalájai gleccserekből nyeri a vizét.
A Rio Grande egyike a világ leghosszabb folyóinak, de sajnos vízgyűjtő területe jelentősen csökkent az utóbbi időben. A két parton történő elterelések miatt olyannyira kiszáradt a meder, hogy tele van homokbuckákkal, és a Mexikói-öblöt sem éri el.
Fokváros történelmi vízválsága az egész világ számára ébresztőt fújt. Megtörtént, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt. Félő, ha a párizsi megállapodásban rögzített célok nem teljesülnek, néhány évtizeden belül akár több nagyváros is hasonló sorsra juthat.
A Föld vízkészletének mindössze egy százaléka édesvíz, ennek hetven százalékát pedig a mezőgazdaság hasznosítja. Marokkó az egyike azon országoknak, amelyek szembesülnek az egyre kevesebb eső, az egyre szárazabb talajfelszín és az egyre növekvő népesség problémáival.
Jó ideje tudjuk, hogy Afrika számos országa elhelyezkedéséből fakadóan különösen kitett a globális felmelegedés hatásainak. Egy közelmúltbeli kutatás azonban arra figyelmeztet, hogy a helyzet valójában még válságosabb, mint ahogyan eddig láttuk és gondoltuk.
A 20. századi történelemben sem ismeretlen a vízhiány következtében kialakult politikai feszültség. A vízért folyó harc már elindult, nő a vízhiányos területek mérete, és egyre többen kényszerülnek elhagyni az otthonukat, hogy az életben maradáshoz szükséges víz elérhető közelségében élhessenek.
Akár 180 ezer ember is ivóvíz nélkül maradhat a súlyos aszály miatt.
Az extrém szárazság a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonalát is veszélyezteti.
A folyóra jellemző homokpadok megnövekedtek, van olyan mellékág, amelyen száraz lábbal is át lehet kelni.
A főváros, Harare szeptember 23-án bezárta fő vízműveit arra hivatkozva, hogy nem áll rendelkezésükre elég külföldi fizetőeszköz a víz tisztításához szükséges vegyi anyagok behozatalához. A helyzet nem csupán súlyos lakossági vízhiányhoz vezethet, de növeli az olyan, szennyezett vízzel összefüggő járványok kockázatát is, mint a kolera.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség átfogó jelentése szerint 30 év alatt a terméshozam akár 16 százalékkal is visszaeshet Európában a klímaváltozás kísérőjelenségei miatt.
Az idei volt a harmadik legmelegebb nyár Németországban a rendszeres időjárási adatfelvétel 1881-es kezdete óta a szövetségi meteorológiai szolgálat előzetes adatai szerint.
