A kevés víz drámája
2019. október 22.
A 20. századi történelemben sem ismeretlen a vízhiány következtében kialakult politikai feszültség. A vízért folyó harc már elindult, nő a vízhiányos területek mérete, és egyre többen kényszerülnek elhagyni az otthonukat, hogy az életben maradáshoz szükséges víz elérhető közelségében élhessenek.
A vízhiánnyal küzdő országok többsége Afrikában található, a kontinensre jellemző a magas népességszám, illetve a kevés és egyenlőtlen eloszlású rendelkezésre álló vízbázis.
Vízhez köthető a Csád-tóhoz kapcsolódó, Kamerun és Nigéria között kialakult konfliktus is. A szomszédos országok számára elengedhetetlen vízforrásként szolgáló Csád-tó a 20. század második felében jelentősen zsugorodni kezdett, míg 2001-re a tó partján létesült halászfalvak is költözni kényszerültek, ami kiélesítette a korábban is meglévő határvitákat, és fegyveres harcokhoz vezetett. Az ügyet végül a Nemzetközi Bíróság rendezte, és Kamerunnak ítélte a kérdéses területeket, ezzel a határok módosítását is kijelölte. A nigériai katonai erők elhagyták a területet, a fegyveres konfliktus lezárult, ám az ott élők számára továbbra is kihívást jelent a megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz biztosítása.
A Dél-Szudánban 2003-ban kirobbant darfuri konfliktusról általában politikai és katonai problémaként beszélnek, amelynek kiváltó oka az arab milíciák és a fekete lázadók, valamint a földművesek közötti etnikai ellentét volt. Ám közvetetten szintén a Csád-tó kiszáradása vezetett fegyveres konfliktushoz. A nyolcvanas évektől kezdve csökkent a csapadék mennyisége a szudáni térségben. Az ENSZ kimutatásai szerint átlagosan több mint 40%-kal csökkent a lehulló csapadék mennyisége, ami feltételezhetően az ember okozta klímaváltozás egyik következménye. Ezzel összecseng, hogy a darfuri erőszakos események a szárazság idején kezdődtek. A szélsőséges körülmények kialakulásáig a nomád törzsek békében és egyfajta szimbiózisban éltek a letelepedett, földművelő lakosokkal. A területet sújtó ivóvízhiány következtében mezőgazdasági és élelmezési problémák jelentkeztek, ami a harcok kirobbanásához vezetett 2003-ban. A darfuri konfliktusban több mint kétszázezer ember vesztette életét, és több mint kétmillióan kényszerültek otthonuk elhagyására.
Botswana és Namíbia között szintén a vízhiány okozott elhúzódó konfliktust, amely az Okavango folyó vizének használata kapcsán élesedett ki. A folyó Namíbia és Angola határfolyója, és a Botswana területén elhelyezkedő hét nemzeti parknak otthont adó deltája kedvelt turisztikai célpont. Ám a mocsaras delta feletti namíbiai szakasz gyakran szenved aszályos időszakoktól, ezért egy vízvezetékrendszer segítségével megcsapolták, és a száraz területekre vezették az Okavango vizét. Ennek következményeként elmaradtak az áradások, súlyos szárazság alakult ki, és veszélybe került a védett Okavango-mocsár területe is. A fegyveres konfliktust sikerült megelőzni, és a két ország 1994-ben aláírta az Okavango vízgyűjtő egyezményt (Okavango River Basin Commission), amely szabályozza a folyó vizének hasznosítását. A vízért folyó versengés végleges megoldásához elengedhetetlen az alapprobléma megoldása: megfelelő mennyiségű és minőségű vízhez kell juttatni az érintett térségeket és az ott élő népeket. Nemzetközi összefogással fenntartható gazdasági megoldásokat kell tervezni és támogatni, a konfliktusok és a megoldások elemzése pedig hozzásegítheti a világot a más térségekben jelentkező hasonló konfliktusok megelőzésére, illetve megoldására, mert sajnos egyre gyakrabban várhatók.
Fokváros történelmi vízválsága az egész világ számára ébresztőt fújt. Megtörtént, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt. Félő, ha a párizsi megállapodásban rögzített célok nem teljesülnek, néhány évtizeden belül akár több nagyváros is hasonló sorsra juthat.
A Föld vízkészletének mindössze egy százaléka édesvíz, ennek hetven százalékát pedig a mezőgazdaság hasznosítja. Marokkó az egyike azon országoknak, amelyek szembesülnek az egyre kevesebb eső, az egyre szárazabb talajfelszín és az egyre növekvő népesség problémáival.
Az éghajlatváltozás miatt a világ vízkészletei egyre inkább apadnak – sok helyen már most komoly gondot okoz az ivóvízhiány. Megdöbbentő képekkel mutatjuk meg, miképpen mesélnek Földünk legjelentősebb vízfelületei mindarról, ami felett már nem lehet szemet hunyni.
Jó ideje tudjuk, hogy Afrika számos országa elhelyezkedéséből fakadóan különösen kitett a globális felmelegedés hatásainak. Egy közelmúltbeli kutatás azonban arra figyelmeztet, hogy a helyzet valójában még válságosabb, mint ahogyan eddig láttuk és gondoltuk.
Akár 180 ezer ember is ivóvíz nélkül maradhat a súlyos aszály miatt.
Az extrém szárazság a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonalát is veszélyezteti.
A folyóra jellemző homokpadok megnövekedtek, van olyan mellékág, amelyen száraz lábbal is át lehet kelni.
A főváros, Harare szeptember 23-án bezárta fő vízműveit arra hivatkozva, hogy nem áll rendelkezésükre elég külföldi fizetőeszköz a víz tisztításához szükséges vegyi anyagok behozatalához. A helyzet nem csupán súlyos lakossági vízhiányhoz vezethet, de növeli az olyan, szennyezett vízzel összefüggő járványok kockázatát is, mint a kolera.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség átfogó jelentése szerint 30 év alatt a terméshozam akár 16 százalékkal is visszaeshet Európában a klímaváltozás kísérőjelenségei miatt.
Az idei volt a harmadik legmelegebb nyár Németországban a rendszeres időjárási adatfelvétel 1881-es kezdete óta a szövetségi meteorológiai szolgálat előzetes adatai szerint.
